munkahelyi őrület? érzéketlen főnök? karrier váltás? hogyan tovább?

halottnak a coach

dress code és a személyiság halála a munkahelyen

2018. április 22. - bandirepublic

vasárnap van, holnap hajnalban üzleti útra kelek. a szokásosnál izgatottabb vagyok, mert most nem a prágai irodánkba megyek huszonhetedszerre; picit egzotikusabb az úticél.

holnap este itt fogok ülni és belebámulok a távolba a földközi tenger felett

nagyon szeretek utazni, viszont ezek az üzleti utak túlnyomó részben rendkívül távol állnak attól a kalandtól, amit az ember elképzel álmaiban.

a felfedezés öröme szinte nulla a reptér-hotel-iroda-cégesvacsi bermuda-négyszögben. mivel az ébren töltött idő 90%-át a kollégákkal kell tölteni azt sem mondhatom, hogy új, érdekes arcokkal ismerkedhetek meg az utazásaim során. ráadásul a zsúfolt munkanapoknak köszönhetően az önreflexióra sem jut sok idő - ami általában jól szokott esni, amikor az ember kiszakad a megszokott hétköznapi környezetéből.

most viszont jó dolgok várnak rám. tel-avivba utazom, ahol két napos csapatépítés lesz egy csini tengerparti butique hotelben. a harmadik nap be kell mennem az irodába egy fontos megbeszélés miatt, viszont után csütörtök délutántól vasárnapig szabin leszek, mint egy madár. húzok is egyből haifa-ra családot látogatni.

alapvetően a csapatépítésről - magyarul team buildingről - az a véleményem, hogy ez az iskolai osztályfőnöki óra felnőtt változata.

sokan élvezik a lógást, de nekem végig csak az járt a fejemben, hogy

mégis mi a faszt keresünk itt?!

egy virtuális csapat tagja vagyok, így ha nem lennének ezek a negyedéves összejövetelek, akkor soha az életben nem találkoznék az összes munkatársammal. nagyon fontos számomra, hogy baráti legyen a légkör a melóban, ezért - és persze az ingyen izraeli repjegy miatt - kivételesen támogatom a megmozdulást.

a dilemma most az, hogy milyen ruhát csomagoljak. a csütörtöki meetingre persze berakok egy inget, de a program többi részét a terv szerint lazára kellene venni. 

az öltözködés ugyebár a viselkedés része. amikor az az összejövetel célja, hogy picit lelazuljunk, haverkodjunk, minőségi időt töltsünk együtt, mert szinte sosem találkozunk, akkor szerintem rendkívül fontos, hogy mindenki magát adja. 

nem vagyok divat szakértő, és nem akarok senkit kritizálni a személyes ízlése miatt, DE. sosem értettem azokat a férfiakat, akik a szabadidejükben is smart casual-ba nyomják: ing, farmer, bebújós bőrcipő. ez gyakorlatilag az irodai formális öltözet lebutított formája. mindig felmerül bennem a kérdés, hogy ezeknek a fasziknak 

nincs saját stílusuk?!

nekem ez az egyenruha hordásával egyenértékű. vagy lehet, hogy nincs egyáltalán egyéniségük? végérvényesen és letörölhetetlenül ráégett a munkahelyi maszk az arcukra? milyen emberek az én kollégáim, amikor nem dolgoznak?

álmomban a munkahelyeken mindenki saját maga lehet, nem kell az ajtón kívül hagyni a személyiségünk - a cég által - nem kívánatos 92%-át. egy ideális világban nem lenne szükség csapatépításre ahhoz, hogy jobban megismerjük egymást. mindenki ismerné és értékelné önmagát annyira, hogy ne adja föl a személyiségét a munkahely miatt.

miután jól megcsócsáltam ezeket a gondolatokat sikerült végre eldöntenem a nagy kérdést: én a szokásos converse, chinos, egyszínű t-shirt vonalon fogok mozogni és az elengedhetetlen kapucnis fölsőm sem maradhat itthon...

Image result for converse chuck taylor gorillaz

ez az a chuck taylor gorillaz különkiadás, amit a mai napig bánok, hogy nem rendeltem meg, amikor még lehetett :( 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kocsolom.blog.hu/api/trackback/id/tr8613854376

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.